Gyarmathy Lívia alkotása versenyben az
Európai Filmdíjakért 2000-11-30 (a
nyomtatott MH cikke)
Egyetlen magyar mozgókép, Gyarmathy
Lívia A mi gólyánk című alkotása van versenyben az idei Európa
Filmdíjakért. A dokumentumfilm eddig több nemzetközi fesztiválon,
így Marseille-ben és San Franciscóban is a legjobb munkának járó
elismerést kapta. Az Európa Filmdíjakat december 2-án Párizsban
osztják ki.
 Fotó: Szigetváry Zsolt | - A mi
gólyánk 1999-ben a magyar filmszemle különdíját kapta. Éppen akkor,
amikor nagy viták folytak a magyar dokumentumfilmezés válságáról, a
formanyelv megújításának lehetőségéről. - Az erős tartalom, az
egyedi látásmód teremtheti meg a dokumentumfilm formanyelvét,
világát, s így a forma a tartalom szerves része. A formai újításban
viszont nem hiszek, a hosszan használt, elkoptatott tartalmakat
eddig nem látott formavilágba helyezve nem lehet megújítani. Igaz,
már a hetvenes években igyekeztem, hogy a szereplők elsősorban ne
"beszélő fejekként" jelenjenek meg egy dokumentumfilmben. Persze
vannak olyan pillanatok, amikor nem lehet ez elől megfutamodni, s ez
érvényes volt a Recsk-riportokra is. De akkor Recskről még nem
készült film, a téma tabu volt, a történelmi valóságot még nem
tárták fel. - Számos rendező rövidfilmet, dokumentumfilmet csak
pályája elején készít, önre ez nem jellemző. - Sosem készítettem
azért kisfilmet, hogy beletanuljak a szakmába. A dokumentumfilm,
rövidfilm sok esetben olyan fontos, mint az irodalomban a líra.
Vannak kérdések, amelyek úgy ragadnak meg, mint a versek, s lehet,
hogy az ábrázolt problémához hasonlóan én is bajban vagyok, vagy
éppen én is valamire vágyom. Az sem véletlen, hogy az ezredfordulón
A mi gólyánkat rendeztem, s nem egy "olajos" nyomába eredtem - bár
az is érdekes téma. Ahogyan sokaknak, nekem is elegem van abból a
rengeteg brutalitásból, amely az egész világban elhatalmasodott.
- S ebből kiutat mutathat a film? - A film mindig képes volt
arra, hogy modellt adjon. Gyanítom, mostanság a tévétársaságok
tudják legkönnyebben befolyásolni az embereket. A szívtelenség
helyzetéből azonban sokan szabadulni szeretnének. Elég erős szellemi
másnaposságot érzek világunkban, s ami bennünket körbevesz, nem hoz
újabb élményeket. Viszont ritka az olyan film, amely képes olyasmit
kimondani, ami jobbik énünkben szunnyad. - A gólya milyen
szerepet játszhat ebben? - A gólya az emberi megújulást, a
tovább élést szimbolizálja a mesékben, az ember képzeletvilágában.
Nem véletlen, hogy az ember és a gólya kapcsolatának mély,
atavisztikus gyökerei vannak. San Franciscóban, ahol soha senki nem
látott gólyát - mert a felhőkarcolók tetején nem fészkelnek - mégis
mindenki megértette a film szimbolikáját. A gólyát ott is ismerik,
amerre sosem jár. A filmben az a különös, hogy mielőtt forgatni
kezdtük volna, már megálmodtam. - A helyszín, a gólya nagyon is
valóságos. - Sokfelé készülhetett volna a film, végül egy Somogy
megyei kis falut választottunk Bognár Endre operatőrrel. A gólyák és
az emberek életét rögzítettük, s szép lassan, két év alatt kialakult
a film. A felvett anyagból több, másfajta filmet is lehetett volna
készíteni, készíthettünk volna szociográfiát vagy drámai alkotást
is. Volt egy falu, ahol villanyáramot vezettek a fészekbe, mert a
volt tanácselnök lányának új házát lepiszkította a gólya, de nem
akartam problémafilmet, maradtam a poétikánál. - A gólyát miért
ruházta fel emberi tulajdonságokkal? - Bár a tudósok nem
szeretik, ha antropomorfizálják az állatokat, az emberben mégis
motoszkál ez a hajlam. Bennem is. A gólyák ugyanúgy kapzsiak,
haragvók, mint az emberek, a fiatalok munka nélkül akarják
elfoglalni a fészkeket, s vérre menő küzdelmeket folytatnak a
felnőttekkel. S a gólyáknak ugyanúgy vannak nemes tulajdonságaik is.
A film után egy orvos sírva hívott fel azzal, hogy a film róla
szólt. Nagyon megrázott. - A televíziókban is ritkán láthatók
dokumentumfilmek. Hogyan lehet így elérni a nézőt? - A
dokumentumfilm sosem volt preferált műfaj. Konkrétabb, mint a
játékfilm, s nem általánosságokban beszél. Egy korrupcióról szóló
krimi szórakoztatja a nézőt, egy korrupt ember bemutatása azonban
sokkol, ugyanakkor manapság a külvilág felől annyi erős hatás éri az
embereket, hogy csak az igazán mély, ritka művészi erénnyel készült
dokumentumfilmekkel lehet megszólítani a nézőt.
Tölgyesi
Gábor |